Welcome to Night Vale

20. Poetry Week

Huszadik epizód - A Költészet Hete. Angolul itt hallgatható, magyarul a vágás alatt olvasható.
"Próbáltam küldeni egy válasz sms-t, de erre vér kezdett el szivárogni egy frissen fakadt repedésből az érintőképernyőn, szóval… asszem nem fog összejönni."

„Itt biztonságban leszel”, súgja egy hang a hátad mögött.

Isten hozott Night Vale-ben.

✮ ✮ ✮

Hallgatók, a mai nappal elkezdődik a Költészet Hete Night Vale-ben – egyike városunk legszentebb hagyományainak.

Mint tudjátok, elvárás, hogy minden városlakó százával költse a vereseket. Non-stop verseket. Ezen idő alatt a Városi Tanács ismét legálisan elérhetővé teszi az íróeszközöket, szószedeteket és nyilvános feljegyzéseket a holdról. Rendelkezésünk szerint mindenki köteles az államilag kiutalt szabad akaratát latba vetve betársulni a mókába.

Tavaly több mint 800 000 verset költöttek Night Vale polgárai, melyeket aztán a Költészet Hetének záróceremóniáján jóízűen felfaltak a könyvtárosok – valódi, élő példányok, akiket titániumoszlopokhoz láncoltak duplán zárt fémketrecükben.

[Bizalmasan] Őszintén szólva, hallgatók, nem tartom jó ötletnek a nép közelébe engedni a könyvtárosokat, bármily biztonságosak is legyenek ketreceik. Tudom, hogy tavaly nem történt komolyabb testi sérülés, de néhány idősebb hallgató még emlékezhet rá, mi történt 1993-ban, amikor egy ellenőrizetlen könyvtáros-populáció ártatlan és sikoltozó könyvkedvelők halálát okozta.

De hát ennek már húsz éve! Ne csámcsogjunk hullabő múltunkon; ünnepeljük inkább hullákkal teli jövőnk!

A mai műsorban leadunk majd néhány verset, melyet Night Vale-szerte lakó hallgatók küldtek be nekünk. Kezdjük is az elsővel. Tegnap éjjel Trilety Wade, Night Vale babérkoszorús költője összeszorított fogakkal és rémült tekintettel olvasta fel a Költészet Hete nyitóstrófáit. Így hangzott:

Egy Kámzsás Alakba habarodtam bele én
Aki nyelvemet kötőívvel fűzte le
S csöndben nógatott: írjam meg e költeményt.
Higgyétek el, kérlek: nem kényszerített ő
Se csonttelepátiával, se Morse-kóddal
Hogy ím lerójam én eme kódolatlan,
abszolúte föl-nem-forgató gyöngyszemet.

A sivatagi farmokon lidérc-szemű asszonyok sajtot készítenek
Míg sűrű tej vad forgataga habra fakad.
Bűnhődésünk? Forróvérű tejfel!
A napok rákos napfoltként másznak el itt
És fekete fémfákhoz nem hasonlíthatom városunk parkolóit.
Night Vale-ben vagy. Isten hozott.

Wade azzal zárta költeményét, hogy azt sikította: „Hazugság az egész! Hazugság!”, mielőtt apró fehér részecskékre bomlott volna, ellengve a lanyha szélben. Puha hóként födte be hajunkat és könnyű kabátaink. És, épp, mint a hónak, édeskömény- és hússzaga volt. Majd egy hang bömbölt a hangfalakból: „minden tökéletes a mi kicsiny városkánkban!”

Elkezdődött hát a Költészet Hete, Night Vale. Nagyszerű mulatság lesz.

✮ ✮ ✮

E hétvégén végre újra megnyitja kapuit a Night Vale Állatkert, a múlthónapi renoválások után. Az újdonságok közé tartoznak a kerítések és plexiüvegek, melyek elválasztják egymástól az állatokat és a látogatókat. Az állatkerti vezetőség megesküdött, hogy különös figyelmet fordítottak e tekintetben a tigris-, medve-, pók- és kígyórészlegre.

Egy másik újdonság az Érzéktépés Szoba, ahol egy véletlenszerűen kiválasztott látogatót csapdába ejtenek és egy vaksötét, hangszigetelt gödörbe tesznek két napra, ahol az állatkerti dolgozók begyűjtik az illatát, és genetikailag feljfejlesztett ragadozókkal memorizáltatják.

Előrukkoltak egy új logóval is, mely egy zsifárot ábrázol, amint egy hattyút kebelez be, alatta az új szlogen: „Azért mész az állatkertbe, hogy az állatok nézhessenek téged.”

Mókázzunk hát velük már most hétvégén! A lassan mozgó, legalább 15%-os súlyfelesleggel küzdő gyermekek számára ingyenes a belépés!

✮ ✮ ✮

Ó, alig bírok már magammal, hallgatók! A Költészet Hete az év egyik legcsodásabb szaka. Térjünk is rá pár újabb fantasztikus költeményre, melyeket ti küldtetek. Némelyeket városunk képviselői jegyezenek, akárcsak Pamela Winchell polgármesterasszony, aki pennáját a pergamenen futtatva az alábbi bájos strófa szerzője lett:

Senkinek se kell
majd lennie
valakinek.
Ami azt illeti,
be fogjuk
tiltani.

A költeményt már törvénybe is iktatták, a seriff titkosrendőrségének nyomására. Köszönjük, polgármesterasszony!

És most – és ez igazi különlegesség! – következzék egy vers magától a serifftől. Így szól:

A kikiáltók keresztöltéssel bevarrták szájukat
És fémhorgokkal feszítették fel szemhéjuk.

Minden pad széttört.
De úgy sem ül le senki
De úgy sem tudja senki
Palástja alá rejteni zúzott szárnyait.

Egy olyasfajta bőrbetegségben
Szenvedünk mi annyian
Melytől a betegek
Időtlenül szomorúnak tetszenek.

Az aszfalton futó délibábba fúlnak legkiválóbb polgáraink.
Sminkjük a felszínen lebeg.

Borospoharak koccannak össze
Gyűlölik egymást
Koccannak, míg széttör az egyik
Majd a másik is.

Nincsenek csavargók.
Nincsenek otthonok.

Ketyeg a napkorong.

Senki sem engedheti meg magának
A virágokat, de a gyermekek
Moccanatlan állnak a kertben míg
A mag fel nem pattan.

[Őszinte áhítattal] Csinos vers! Köszönjük, seriff.

És most jöjjön Erana Panchik, a Night Vale Általános Iskola tanítónőjének verse. Címe: „Az Utcatakarítás Napja”

Szaladj.
Szaladj.
Nyugton maradj.
Szaladj.

Hol vannak a gyerekeim?
Vannak nekem gyerekeim?

Szaladj.
Szaladj.
Nyugton maradj.
Szaladj.

Tudom
Tudom merre
Merre nem mennek
De melyik út lehet?

A rádióbejelentés, megint

Szaladj.
Szaladj.
Nyugton maradj.
Szaladj.

Jönnek
Döntenem kell-

Döntöttem:
Magamat mentem.

Köszönjük, Mrs. P! Helyesen cselekedtél.

Madeline LeFleur a Night Vale Utazási Irodától beküldött egy lapot, melyen csupa nagybetűkkel csak ennyi áll:

A
TURIZMUS
FONTOS

Alatta pedig barnásvörös folt egy éhező sólyom alakjában, mely egy mesquite fa ágán pihen. Odacelluxozott még három, emberi zápfognak tűnő dolgot is.

Tudjátok, elsőnek úgy voltam vele, hogy „ez nem költészet – ez vizuális művészet!” De hát ez csak szemantika. Mi magunk mindannyian költészet vagyunk, Night Vale. Minden lélegzet vagy pihegés vagy sóhaj egy újabb reménytelen éj előtt, mikor nyugtalanul hánykolódunk: sor egy roppant költeményben.

✮ ✮ ✮

Ó, itt egy kérdés, hallgatók! Láttátok azokat az új reklámplakátokat városszerte? Kép nincs rajtuk, csak hiperélénk és színes szöveg fut rajtuk: „20% mindenről! Mindenről leveszünk 20%-ot! Min-den-ről! ŐŐŐŐRÜLTEK vagyunk!”

Nincs üzlet- vagy márkajelzés a hirdetéseken, és az autópályafelügyeletnek nincs adata arról, hogy bárki birtokolná az óriásplakátokat, vagy hogy valaha is felállították volna őket.

„Hát így egyszerre csak ott voltak mindenhol szóval így mind csak beletörődtünk,” árulta el egy képviselő.

A seriff titkosrendőrsége arra figyelmeztet, hogy a hirdetés úgy fest, szó szerint értendő, és hamarosan mindennek a 20%-a el fog tűnni. Még zajlik a nyomozás, van-e beleszólásunk abba, melyik 20%-unk tűnjön el, és hová is vész el az a 20%. A tudósok szerint valahová csak mennie kell, mert valami „termodinamikai törvény” izé így diktálja, de a seriff titkosrendőrsége mindannyiunkat emlékeztetni szeretne, hogy "a tudósok bohócok, és maradniuk kéne a bohóckodásnál."

✮ ✮ ✮

Vessünk egy pillantást a közlekedésre.

Katherine Ciel, Night Vale Óvárosának lakója a soron következő jelentést küldte be arról, mi zajlik az utakon. Ezt írja Katherine:

Vasárnap lángokkal pislogó hasadék
nyílt az úton házam előtt.
Keddre már madarak röppentek belé.

„Nem hiszem, hogy hiányzol majd nekem”, monda anyám.
„Egyedül a világ vége érdekel engem”, ezt feleltem.

Sokan nehéznek tartják a légzést
Légkör nélkül,
de ha lehetséges volna:
nem lélegeznénk.

A Moonlite-All-Nite Étkezdében vagyunk
És gyümölcsöt szolgálnak fel
Amit a pincérnőből növő fáról szakajtottak
Rajta jel suttog: „Ne érj hozzám, kérlek”

Nézzük, ahogy testek puffannak a talajra odakint
mintha mélytengeri lények lebegnének.
Hozzámfordulsz, és kérded:
„Gondolsz néha az öngyilkosságra?”
Elfordítom a tekintetem tőled és lehunyom szemem -
fald fel a málnákat, hogy megtéveszd a vért a számban.

Éjfélkor az egyetlen autóban ülsz, mely a parkolóban áll
figyeled, ahogy köveket hajítok a holdra
ami olyan alacsonyan függ az égen
hogy be tudjon lesni a házadba.
A nővéred egyszer megpróbálta megérinteni
holdatyácskát az ablakából,
és a hold megrezzent.

Hold és óceán aggódva figyeli most őt
Orgona-égbolt a vállára hajtja a fejét
és végül minden fa keresztülnő rajta.

Kolibri suttogja neked:
„Óvatos légy! A nő ruhája alatt már a bőre van”
és aztán az országút közepén rak fészket.

Visszanézek rád és
te behunyod szemed.

Szóval, Night Vale, úgy fest, ma más utakat kéne találnotok. Köszönöm a jelentést, Katherine.

Közlekedési híreinket hallottátok.

✮ ✮ ✮

Újdonságok a Költészet Hetéről: különös dolog történt, hallgatók. Egy üzenetet helyeztek ki a kutyasétáltató park bejáratára. Úgy értesültem, az üzenetet űróceán-fekete papírra írták, a szöveg pedig… nos, nem igazán fehér, inkább átlátszó, mely különös szabadversét sugározza a sötét lapról. Ez áll benne:

Ma felvakartak álmomból
tébolyult körmökkel
nevemet betonba karcolták.

Hamu mocskolja párnám
és pókalakú zúzódások
másznak fel nyakamon.

A napfény felkapja a port és
az idegenek megtört szemkontakusát
akik átvágnak a fémes
sivatagi pocsolyákon.

Fertőző vagyok:
új test karanténjába
zártak, amióta elkaptam a kórt.

Belédszunnyadok majd
ha túl szorosan karolsz.

Újrarendezem leveleid
melynek cafatjait egy kórházi
köntös zsebében feledtem.

Izzadsággal mocskolom be a papírt.
Lassan ellopom hangodat.

A hazug hangot, mely
a kutyasétáltató parkban heverve haldoklik.

A verset csak egy „E” betűvel szignózták. Hallgatók, bár kétségkívül nagyon is szeretem a fantáziálgatást egy költemény buja nyelvében, nem javaslom, hogy a kutyasétáltató parkba lépjetek: TILOS. Kutyák és kutyatulajok számára egyaránt. Kérlek, vegyétek semmibe ennek a renegát versnek a radikális hazugságait, és maradjatok távol a parktól!

[Morogva] Óóóó, félek, már nincs mit tenni, hallgatók. Bárki is legyen ez az „E”, mostanra már tudhatja, hogy mind nagy veszélyben vagyunk.

✮ ✮ ✮

És most, üzenet szponzorainktól!

Az érdeklődés hiányának hála, most a legjobb lakást vásárolni. Csak árulja el igényeit! Night Vale minden házából remek kilátás nyílik a puszta űrre. Ráadásképpen remek iskoláink vannak és egy csomó pókunk! Ki ne akarna Night Vale-ben letelepedni?

Keress fel egy közvetítőt, hogy még ma rátalálj álmaid otthonára! A közvetítők a szarvasokban élnek. Ha alulméretezett szarvashímre vagy sebes őzre akadsz, amit el tudsz kapni, csak gyűrd a földre és nyisd fel késeddel a szügyét! Eztán hagyd, hogy a benn lévő közvetítő segítsen megvalósítani az amerikai álmot.

A Nagy Night Vale Ingatlanügyi Iroda feje, Russel Swenson, azt mondja:

Évek óta senki se élt itt.
Te egy vagy közülük.
Egy a senkik közül.
Lángra kapott egy nő,
és senkit meg nem hívtak.
Mindenki nézheti,
de segíteni senki sem segíthet.

Hé, Dana? Ez most egy vers amit Russel írt nekünk, vagggy…?
[papírzörgés] [torokköszörülés] Szóval, hallgatók, még ma kezdjétek el keresni Night Vale-i otthonaitokat. Ahogy az öreg mondás is tartja, „az utak saját farkukat lenyelve fulladoznak!”

✮ ✮ ✮

[Sietve] Hallgatók, ó, ez rossz hír: a kutyasétáltató park kapui emberemlékezet óta először tárultak fel. Ami azt illeti, senki sem tudott róla, hogy egyáltalán voltak kapui. Csak a magas fekete falakat láttuk mind, bármiféle bejárat vagy kijárat nélkül, de vannak kapuk, és úgy tűnik, most éppen tágra nyitva állnak.

A szemtanúk azt mondják, bent látni néhány régi teniszlabdát, frizbit, és egy fekete kőmonolitot mely halkan hümmög és mantrája mindenkit megnyugtat, aki csak hallja, és kiélesíti érzékeiket.

A Városi Tanács pár perce közleményt bocsájtott ki, melyet ősi rúnaírásban véstek. Senki sem tudta elolvasni a nyelvet, de mind értettük. Szörnyű figyelmeztetés volt. Figyelmeztetés a titokzatos E-nek. Figyelmeztetés a kutyasétáltató park közelében tartózkodóknak. Figyelmeztetés egész Night Vale-nek. Éles fájdalom, fültépő sikoly, mely hamarosan szétszaggatja egünk és életünk ha csak véget nem ér ez az arcátlanság!

Ha a kutyasétáltató park közelében jártok, hallgatók, be ne lépjetek. A monolit, vagy bármit is lássatok ott bent, nem számotokra van ott. A nyilvános terek nem minden városlakót illetnek meg. Maradj otthon, Night Vale. Farigcsálj verseket. Mókás, üde idő kéne hogy legyen ez, amikor államilag elrendelt rímeket rovunk, nem pedig a pokol partjait kéne ostromolnunk és hadba szólítani mindannyiunkat ellenetek.

Épp most küldtem el Dana gyakornokot (vagy Dana gyakornok hasonmását, továbbra sem tudom biztosan) a kutyasétáltató parkhoz, hogy figyelmeztesse az ott ácsorgókat a halálos veszedelemre. Csak remélni merem, hogy Dana még időben megmenti őket.

Irány hát most, talán utoljára, az időjárás.

Josie, az Öreg Hölgy megcsörgetett a szünet alatt, és aszondta, hogy a titokzatos „E” az angyalok egyike, és a betű az Erika nevet jelöli.

„Erica?”, kérdeztem.

[Rekedten] „Nem, nem, Erika, K-val,” mondta ő.

„Óóóhh, Erika, K-val,” mondtam én.

Utána volt ez a furi szünet, és aztán azt mondta: „minden angyalt Erikának hívnak.”

És akkor én így „ja, ja, ja,” aztán meg tökhülyének éreztem magamat mer na, ez az első dolog amit belédvernek hetedikben lélekvándorlástanon.

Mindegy is…

A Városi Tanács a sajtókonferencián azt mondta [Fenyegető nyugalommal]: „Ó! Egy angyal írta? Hát, oké akkor, segáz. Beza. Megmutatjuk nektek a monolitot. Gyertek.”

És azok, akik a kutyasétáltató park körül álltak, beléptek. És a Városi Tanács megmutatta nekik a monolitot, barátságosan felfordított tenyerekkel üdvözölve mindenkit.

De néhány szemtanú visszakozott. Konzervatív szemléletük jó szolgálatot tett, mivel a magas fekete kapuk hamar bezárultak, egy sima ónixfalba olvadva, és a kutyasétáltató park látogatói eltűntek szem elől.

Nincs bejárat.

Nincs kijárat.

Talán soha nem lesz egyik sem.

Sajnálatos módon Dana gyakornok (vagy a hasonmása) a kutyasétáltató parkban volt, amikor az bezárult. És hallgatók, habozok, elmondjam-e nektek ezt, de újságírói* kötelességem, azt hiszem: Dana gyakornok (vagy a hasonmása) küldött a mobilomra egy képet a monolitról, mielőtt a kapuk bezárultak volna. Tudtátok, hogy van egy véset az alján? És ezt hallgassátok: épp most, ezen a monoliton, a Költészet Hetének első napján – a véset egy vers.

A plakett szerint a verset 1954-ben Night Vale akkori polgármestere, Danielle Du Bois írta, idézem: „Semmi emlékére, melynek soha se szabad nem feltárulnia”

A vers a következő:

Az úriember a bársonyfényben
gyertyaláng talánjaiban.
Arca agyagos láp.

Elfordulsz néha a sok vér elől, melyet összegyűjtesz?
Fémhálók vetődnek figyelmedből.
A nő azt mondta: „minden szemeddel figyelj
úgy kevesebb eséllyel szökhetnek meg tőled”

Azt mondta: „Pazarlás a kréta vak gyerekekre”,
felírta a napi menüt egy táblára.
Miféle áldott bejegyzés ez az időjárásban?

Hallottam kopogni, de nyomot nem hagyott.
Amikor lüktető szívet kapsz el a vadonban,
kezedben vonaglik és azt mondod: „ennyi volna”

De a fene dolog egyre vonaglik
Amíg össze nem préseled tenyeredben.

Nem tudom, mi lehet a monolit versének jelentése, Night Vale, és nem tudom azt sem, lesz-e következménye a mai cselekedeteimnek.

De azt tudom, hogy a Költészet Hete van. Ez még csak a kezdete kedvenc mókás és mulatságos év-szakunknak. Ne gondoljunk arra, amire tilos gondolnunk! Gondoljunk arra, amire biztonságos gondolnunk!

Kezdjük ezt szavaink szépségével. Szóval elő a tollakkal, és poroljátok le jambusaitokat és rímpárjaitokat.

Továbbá: Dana gyakornok (vagy a hasonmásod), hiányozni fogsz. Próbáltam küldeni egy válaszsms-t, de erre vér kezdett el szivárogni egy frissen fakadt repedésből az érintőképernyőn, szóval… asszem nem fog összejönni.

Ég veled, Dana.

És ég veletek is, többiek, egy jövőbeni hello reményével. Maradjatok bekapcsolva a hangért, ahogy magatehetetlen dolgokat fölhabzsolnak.

Jó éjt Night Vale.

Jó éjszakát.

Mondás mára: A fájdalom a testet elhagyó gyengeség. Melynek helyét aztán fájdalom tölti fel. Rengeteg fájdalom.

* Ebben az epizódban a versek némelyikét rajongók írták az alkotók kérésére: Trilety Wade, Russel Swenson, Vanessa Irena, Katherine Ciel, Erika Paschold, és Danielle DuBois versei a róluk elnevezett karakterek soraiban csendülnek fel.

Az első vers eredeti rímképlete AAB CCD, 10 szótagos verseléssel; a többi mind szavadvers.

Lefordíthatatlan érdekességek még:
Első vers - "You are in Night Vale. Welcome." Szójáték: lehet "Night Vale-ben vagy. Isten hozott" is, de a "welcome" jelentheti azt is, hogy köszönöm szépen; ez esetben a költő a vers végén köszönetet mond a verse meghallgatásáért.A seriff verse: "Prominent citizens drown in the carpool lane"; a carpool jelentése "közös autóhasználat", de külön: car-pool= autómedence - ebbe fulladnak bele a város jelentősi polgárai.
Erika verse: "The voice that lies, dying, in the Dog Park" - szójáték a lie szóval: heverni/hazudni

*újságírói kötelességem = Cecil többször is újságíróként (journalist) hivatkozik magára. Ezt többnyire riportnernek fordítom, mert jelentésében ez áll közelebb ahhoz, amit mi értünk alatta. Az Államokban az újságírókat, rádió- és televízióriportereken azonos szakon képzik, tehát Cecilnek is újságírói diplomája van.

Címkék: epizódok

✮ "20. Poetry Week" közzétéve : 2014. február 21., péntek @20:45 | 4 hozzászólás

« vissza | előre »