Welcome to Night Vale ">
ʟᴀʏᴏᴜᴛ ʙʏ © ᴍ ᴏ ᴄ ʜ ᴀ
The layout was made specially for me.
All links open in a new tab.

 25. One Year Later
Huszonötödik epizód - Egy Év Múltán, mert már nem bírtam magammal. Angolul itt hallgatható, magyarul pedig a vágás alatt olvasható. Készüljetek. És három, kettő, egy...
"Oh! Sms-t kaptam… Carlos látni akar. Azt mondja, találkozzak vele az Arby’s parkolójában."


 {az epizód 01:18-nál kezdődik}




Egy barátságos kis sivatagi község, ahol továbbra is perzselő nap hevít, még mindig gyönyörű a hold, és szokás szerint sejtelmes fények suhannak át az égen, míg mi mind úgy teszünk, mintha aludnánk.

Isten hozott Night Vale-ben!


✮ ✮ ✮


[Izgatottan] Friss hírt kaptunk egy, a Desert Flower Bowlingpálya- és Szabadidőközpotnál lévő zavargásról. Kántálás hallott, majd egy masina zúgása az ötös tekesor alól, és Teddy Williams átírta az összes tekéző nevét az elektromos pontszámlálón egy ITT VANNAK! feliratra.


Mindez némi felfordulást okozott, valamint teljesen tönkretette Jeremy Godfried ötvenedik születésnapi partiját, amelynek alkalmából lefoglaltak pár tekesort a délutánra. Jeremyt utoljára vizezett sört iddogálva látták, ahogy búsan ingatta a fejét és körbelötykölte az italt egy plasztikpohárban, kibámulva az ablakon túli égre (jobbára puszta űr, néhol csillagok).


Teddy Williams-et utoljára vonyítani látták: milíciáját vezényelte, akik körbeállták a gurítósort és felkészültek a támadásra!


És Carlost – [ellágyul] édes Carlost, rettenthetetlen Carlost – utoljára a Földalatti Város bejárata felé tartva látták, amint azt mondta, hogy „ennek most a mélyére néz”, hogy „valakinek muszáj lesz” és hogy „Teddy Williams” egy „elmeháborodott”.


Teddy Williams utoljára akkor látták, amikor azt mondta: „Ó, igen? Ó, igen!? Mondd az arcomba, te felfuvalkodott hólyag!”


De Carlos, az én szegény Carlosom, már eltűnt.


Félek, Night Vale. Félek attól, amit tudunk. Félek attól, amit még nem tudunk. Félek attól, amiről még nem tudjuk, hogy nem tudjuk.


Az Apacs Nyomolvasó a bowlingpálya bejáratánál állt kint, a kaput mééééregetve és a fejét csóválva.
Emlékeztetnélek rá benneteket, hogy ez az a fehér fickó, aki elnagyolt rajzfilmindián-jelmezt szokott magára ölteni, és váltig állítja, hogy „titokzatos képességei” vannak. Egy kész rasszista faszari, és senki se bírja a képét. És a tény, hogy nemrégiben eltűnt és valódi indiánként jelent meg újra, mindezen mit sem változtat. Meg az se’, hogy most már csak oroszul tud beszélni. Továbbra is városunk szégyene, ahogy mindig is az volt.
Lényeg a lényeg, ott méééregeti a kaput, keresztbe font karokkal, az egyik hülye műanyag tollfejdíszét viselve.


De… vissza Carloshoz. [álmodozva] Carlos, a tudós. Tökéletes termetre és tartásra, tökéletes hangszínre és izmokra, és, mivel az idő helyrehozta, amit a bumburnya barbár borbély, Telly, oly’ áruló mód elnyisszantott: tökéletes hajra.


Egy év. Egy év múltán. Hallgatók. Hallgatók! Csupán egyetlen röpke év telt el városunk történelmének két meghatározó eseménye óta.


Először is, bájos és megamodern kutyasétáltató parkunk megnyitása (mely tiltott övezet, és melyet nem fogok említeni többet).


Másodszorra pedig és legfőképp, egy év telt el Night Vale leginkább hőn szeretett és legpáratlanabb lakójának érkezte óta. Azért jött hozzánk, hogy megvizsgálja városkánkat. Mert, ahogy mondta, „tudományos szempontból rendkívülinek számít” és „homlokegyenest bizarr”. Fogalmunk se volt, miről beszél... de ahogy aranyhangja előcsilingelt szájának harangjából, ugyan, melyikünk dacolt volna egy ily’ tökéletes beszéd tartalmával?


[olvadozva] Oh, egyetlen rövid éve van csak!


Rendeztem egy kisebb ceremóniát az alkalmat megünnepelendő, és meghívtam rá Carlost is~ [szomorkásan] Mindazonáltal, úgy tetszik, hogy… késni fog.


[nyomatékosan] De nem aggódom. [csalódottan] Nem vagyok csalódott. Tudom, hogy Carlos itt lesz az ünnepélyen. Itt van a kezemben a díjkupa.  Itt tartom a kupát, és NEM VAGYOK csalódott. Carlos itt lesz. El FOG jönni. Itt tartom a kupát!


✮ ✮ ✮


[lenyugodva] Egyéb híreinkben, reklámrepülőgép tűnt fel egy meglepett Night Vale-i lakos, Becky Canterbury otthonában a mai napon; a hölgy azt mondta, épp készült volna belépni a zuhany alá, amikor a repülőgép végigsüvített a folyosóján, majd eltűnt, épp oly hirtelen, mint ahogy felbukkant. Nincs megdönthetetlen bizonyítékunk arra vonatkozólag, hogy ez a repülőgép egyezne azzal az egy évvel korábban észlelt masinával, mely a Night Vale Általános Iskola tornatermén repült végig. Mindenesetre mi erre a következtetésre jutottunk, és brutálisan és kérlelhetetlenül fogjuk védeni álláspontunk minden tagadó tahóval szemben.

Az igazunk tán nem igaz, de a miénk, és kitartunk mellette – akkor is, ha mindenféle szakértők és szkeptikusok irattáblákkal hadonászva hadoválnak nekünk „hóról” meg „hegyekről”.

Becky hozzátette, hogy szeretne most már letusolni, és hogy ötlete sincs, hogy értünk a helyszínre másodperccel a történtek után, csak, hogy mikrofonvégre kapjuk őt.

[erős redneck akcentussal] „Minden ajtót zárva tartok!”, mondta. „Az ablakaimat is! Évek óta ki nem nyitottam! Hogy jutottak be?”


✮ ✮ ✮


A Nemzeti Fegyverszövetkezet helyi egysége piackutatásra küldött pár új szlogent, köztük az alábbiakkal:



Ha szavazni szeretnél egy szlogenre, egyszerűen csak lőj rá egy tetszőleges tárgyra vagy személyre, mely a leginkább kifejezi választásod.


✮ ✮ ✮


Kedves szülők, beszéljük át, hogyan játszhat gyermekünk biztonságosan a bozótosban és a meddő homokpusztaságon. 
E héten minden gyermek eltűnt Night Vale-ből, tehát jelenleg nincsenek aktuális biztonsági problémáink.

[tündérien] Rem’ meglesznek~!


✮ ✮ ✮


[nagyon lelkesen] Óóó, boldooog nap! Most kaptam a hírt, hogy Carlos visszatért a város bejáratától, és magához intett mindenkit, hogy kövessék. E percekben vezeti őket a gurítósor felé, ami nem a legideálisabb hely egy tömeg számára, szóval mindenki apróra kuporodik meg motyogja, hogy „Elnézést. Elnézést!”


[estimesestílusra váltva] De hamarosan mind rendben álltak a sziklaorom tetején, letekintve a rettegett földalatti metropoliszra, Teddy Williams és milíciája, és az emberek, akik Jeremy születésnapjára érkeztek, és Jeremy maga – még mindig egy műanyagpoharas sörre markolva, morózusan a falnak hanyatolva, szándékosan nem arra nézve, amerre mindenki más.


Többségük most látta a várost először. Oly távolinak tűnt ott alant, különös tornyai aprók és elérhetetlenek. Az épületek ablakai az ellenséges élet apró tüzeinek tűntek csak onnan, ahol álltak. Hallották a közelgő hadsereg lépteinek dübörgését, és a kántálást!


Sokan félelemtől reszkettek! - de Carlos aztán nem. Az én bátor Carlosom az aknába lépett, lemászva a meredek lejtőn. Elsőnek a vizsla tömeg rettegve figyelte holdkóros útját. Aztán zavarba jöttek… hiszen sokkal hamarabb elért a városhoz, mint arra számítottak. És akkor kitört a pánik, mivel a szemeik olyan történetet mondtak nekik, melyet fel nem foghattak és el nem hihettek.


„Figyelmezzetek!” mondta Carlos, a Földalatti Város közepén állva, „Ez itt nem egy hatalmas város, ami mérföldekkel a föld alatt nyugszik! Ez itt egy nagyon pici kis város saccra három méter mélyen a föld alatt, amit apró emberkék laknak, akiknek egy évükbe telt, hogy három méternyi távot másszanak lassan a mi világunk felé!” A tornyok felé intett, melyek nagyjából a térdéig értek. „Nincs mitől tartanunk!”


[sóhajt] Nos… ha Carlos ezt mondta, úgy örömmel elismétlem. [fenyegetően] Nincs mitől tartanunk, és soha nem is kellett tartanunk semmitől!



✮ ✮ ✮


A Városi Tanács szeretne emlékeztetni minket a mennyország szintjeiről és az angyalok hierarchiájáról. Szeretnének emlékeztetni minket arra, hogy továbbra sem szabad tudnunk ezekről. A mennyország felépítése és az angyalok szerveződési szintjei titkosított információnak számítanak.

Meg az angyalok nem is léteznek.

„Elegem van már abból, hogy folyvást ezt kell hajtogatnom!”, mondta a Városi Tanács egy képviselője egy csapatnyi zsémbes angyalnak. „Az angyalok nem léteznek, egyszerűen nem léteznek!


Az angyalok megbokrosodtak, és mennyei ménkő kíséretében szétszéledtek.



✮ ✮ ✮

[motozás] [papírzörgés]

Ó… [Cecil hangja sírósan elcsuklik] igazán szörnyű dolog történt, hallgatók.

[lassan] Carlost, ahogy diadalittasan állt a makettnyi városkában, apró népek támadták meg hajítólövedékekkel és robbanószerekkel.

Nekizuhant az ötös tekesor szűk aknalejáratának...
vér bugyogott át inge anyagán...

és erre itt vagyok én, a felvevőfülkébe suvasztva...

...hasznavehetetlenül...

csak narrálni tudok, és segíteni nem.

[éles lélegzetvétel] Előre tántorodott, a térdeire zuhant [elcsuklik] mennyi-mennyi vér!

Összeesett.

Átok erre a városra, mely látta meghalni Carlost. Átok rám! Sújtson átok mindent!

[éles lélegzetvétel] Adózzunk egy perccel a-

Adózzunk… egy perccel...—

Hölgyeim és uraim, sirassuk el a múlt—

[sír] Nem. Nem megy!

Még mindig szorongatom a kupát! Én— [éles lélegzetvétel]

Következzen egy elh – [elcsuklik; önfegyelemmel:] Előre felvett közérdekű közlemény!


✮ ✮ ✮


[A felvételen a szokott hanyag energiával:] A tudósok, és a tudomány úgy nagy általában szeretne benneteket emlékeztetni arra, hogy néhány dolog létezik, mások meg nem. A legtöbbször egy egyszerű trükkel tesztelheted-e: nézd meg ott van-e a dolog. Ha ott van – létezik! Ha nincs, feltehetőleg nem – vagy csak éppen valahol másutt létezget!

Ravasz egy dolog a létezés, mondják a tudósok. Felmérések bizonyítják.

Példának okáért, ott van az a ház az általános iskola mögött az új Desert Creek-i telepen – a Hát, amely Nem Létezik. Úgy tűnik, mintha létezne, mármint hogy ott van, ha ránézünk. És két tökegyforma ház között áll, szóval logikusabb lenne, hogy ott legyen, minthogy ne legyen ott. De nem létezik. Tudományos bizonyítékuk van rá!

A tudósok még mindig nem szedték össze a bátorságuk, hogy becsöngessenek és megfigyeljék, mi történik. Te szívesen kipróbálnád? Kapsz tőlük öt dolcsit, ha megteszed! „Csak nyomd meg a csöngőt egyszer, okés? Mi majd innen nézünk. Valszeg nem esik majd bántódásod.”


✮ ✮ ✮


[sietve] Hölgyeim és uraim, milyen csodálatos hírek! Carlos egyáltalában nem halt meg! Úgy fest, az Apacs Nyomolvasó odaszaladt, béna törpejárásban tuszkolva át magát a kiadósoron, azt ordítva, “Наконец, мое время пришло!” (1)

Leugrott a gödörbe, sértő tolldísze lobogott utána, és egy hatalmas medveöleléssel felemelte Carlost, kicipelve őt a lyukból, míg a miniatűr város miniatűr polgárai vadul támadták őt.

Még Jeremy se tudta megállni (bármilyen csalódott is volt tönkretett születésnapi bulija miatt) hogy ne éljenezzen, ahogy a régen színlelt-, most valóban-indián biztonságban végigfektette Carlost a linóleumpadlón.

Teddy Williams, aki természetesen diplomás orvos – ahogy az elvárás minden tekepályatulajdonossal szemben – csekkolta Carlos sebeit, és ritmikus huhogás segítségével adta tudtunkra, hogy Carlos, bizony - [lélegzetért kap] jól lesz!

[megkönnyebbült hitetlenkedéssel] Carlos jól van!

Rádiós pályafutásom alatt még soha nem mentem át ilyen érzelmi és félelmi hullámvasúton! [enyhén zihálva] Ha csak belegondolok, hogy majdnem elveszítettem a számomra legértékesebb dolgot: Carlos jelenlétét az életemben, és hogy ezt most visszakaptam, csak, hogy még inkább értékelhessem.

Óh, Carlos! [elvékonyodó hangon] Mindaz a rengeteg szó, amiket sose mondhattam volna már neked...!

És a hír, hogy a föld alatti város valójában csak egy három méter mélyen fekvő miniatűr izé… na, szóval az is ijesztő volt. De úgy fest, most már minden rendben! Így hát most szívemmel, mi súlyosból könnyűvé dalolja magát, jó éjt mondok, Night Vale! Jó éjsz-

[a szokott hangján] Jaj ne! Most nyújtottak át nekem egy üzenetet.

Ó. Nem jó hír.

Hölgyeim és uraim, az Apacs Nyomolvasó halálos sebeket szerzett, míg hősiesen megmentette szeretett Carlosunk. Zubog belőle a vér, teljesen bemocskolva hamis tollfejdíszét, és azt mondja, még ősi indián varázsa se segíthet rajta – nyilván nem, mert nincs is olyanja.

Hallgatók, hogy tévedhettem ekkorát ezzel a férfival kapcsolatban? Városunk rasszista szégyene? Talán. Totál balfasz? Igen! De mindezeken felül oly’ férfi volt ő, aki mindig Night Vale érdekét hordozta szívében, az angyalokkal és a titokzatos barna ballonkabátos férfival együttműködve, hogy megóvjon bennünket a tekepálya alatt nyugvó miniatűr várostól. És ő, saját élete árán, megmentette Carlost.

Carlos lélegzik; és az Apacs Nyomolvasó már nem lélegzik sokáig.

Csak ennyit kell tudnom róla, és azt fogom mondani nektek: jó ember volt. Egy jó ember haldoklik most. Egy jó ember életének végét látjuk.
Az Apacs Nyomolvasó felszólalt, nem rekedt suttogással, hanem tisztán csengő hanggal, a mennyre nézve, melyet eltakartak a plafon műanyag paneljei:
"Ладно, ладно. Я знал, это случится. Ты можешь взять мою машину." (2)

- Ezt mondta; azzal vége volt. Az Apacs Nyomolvasó halott, erősítette meg Teddy Williams. Jeremy egy kempingszékbe süppedt, a lábával rugdalózva, és azt motyogta: „Ez a legeslegrosszabb születésnapi buli a világon.”

[lágyan] Jó éjt, bátor Nyomolvasó.  Jó éjszakát. Valami másnak gondoltalak, mint ami valójában voltál. Feltehetően semmit nem fogok tanulni ebből az esetből.

[meglepetten] Oh! Sms-t kaptam… Carlos látni akar. Azt mondja, találkozzak vele az Arby’s parkolójában. Ümm… nem vagyok benne biztos, miféle tudományos felfedezéshez igényli ezúttal rádióközönségem segítségét, de kötelességtudóan felkerekedem, és kötelességtudóan találkozom vele.

És ahogy én megyek, induljunk hát mind. Irány az időjárás.





A parkolóba érkezvén Carlost a kocsija motorháztetején üldögélve találtam, flanelingben és farmerben; tökéletes haja borzasan, tökéletes fogsora elrejtve.

„Mi az?”  kérdeztem. „Mi- miféle veszélyben vagyunk? Miféle rejtélyt kell felfedeznünk?”

Megrázta a fejét.  „Semmifélét”, mondta. „Mindazok után, ami történt… egyszerűen csak látni akartalak.”

Szívem szökkent. Szívem szárnyalt! Szívem átvitt értelemben számos légigyakorlatot hajtott végre, konkrétan pedig nagyon gyorsan kezdett verni.

„Oh?”, mondtam; hangom sokkal inkább remegés, mintsem szavak.

Carlos a lenyugvó napra nézett. „Azt hittem, hogy rossz időpontban nyugszik”, mondta, „de aztán rájöttem, hogy Night Vale-ben az idő nem működik, és egyik óra sem valódi. Néha a dolgok annyira furának tűnnek, meg gonosznak, és aztán kiderül, hogy valójában, mélyen, egészen mások. Valahogy tiszták, és ártatlanok.”

„Tudom, mire gondolsz,” feleltem.

Valahol, az apró népek az alattunk fekvő városból elérték Night Vale-t, és háborúba fogtak ellenünk – bizonyítva már, hogy képesek ölni.

Valahol a barna ballonkabátos férfi polgármesterasszonyunk fülébe suttog, és nem tudjuk, miféle tervet kovácsolnak.

Valahol az Apacs Nyomolvasó teste hidegen és moccanatlanul hever; soha többet nem beszélhet már ősi indián varázsról.


Mindez valahol m á s h o l történik.


De itt!        -  Carlos és én egy kocsi motorháztetején ültünk – az ő autóján – és együtt figyeltük a fényeket az Arby’s feletti égen… Gyönyörűek voltak a csituló alkonyban, az éji égben pislákolva, mely lassan életre lobbant a világűr részecskéivel…

Egy év múltán. Egy év telt el azóta, hogy Carlos megérkezett. Térdemre tette kezét, és nem szólt egy szót sem. És tudtam, mire gondol. Én is úgy éreztem. A vállára hajtottam fejemet.


Értjük a fényeket. Értjük a fényeket az Arby’s felett. Annyi mindent értünk.


De az az ég a fényeken túl – jobbára puszta űr, néhol csillagok? Az az ég arra emlékeztet minket, hogy még több minden van, amit nem értünk.


Jó éjt, Night Vale.


Jó éjszakát.


következő epizód: Az Arctalan Öreg Hölgy
aztán: Az első randi
Na ki örül, hogy Cecil és Carlos végre összejöttek? ouo
 [ h o z z á s z ó l o k ! ]




Mondás mára: Mókás játék: hajtogasd a "játékhajó" szót. Tedd ezt életed hátralévő részében. Vonulj ki a társadalomból, és élj alamizsnán. Suttogd: "játékhajó", ahogy meghalsz.


Címkék:

✮ "25. One Year Later" közzétéve : 2014. április 1., kedd @21:59 | 7 hozzászólás

« vissza | előre »

Copyrighted © TeaCakeHouse. All rights reserved. Thank you.
View with Google Chrome in a 1280 x 800 SR. Inspired by Kaith, Images from ♥♥♥ Cursor from Images from ♥