Welcome to Night Vale

Night Vale és a horror ötven árnyalata

Vannak azok a pillanatok a műsor hallgatása közben, amikor az arcunkra fagy a mosoly; és bevallom, engem mindig is nagyon érdekelt, hogyan érik el az írók ezt a hatást.

N I G H T V A L E

É S A H O R R O R Ö T V E N Á R N Y A L A T A

(nem, nem lesz szó arról a könyvről. arról a könyvről nem beszélünk.)

Vannak azok a pillanatok a műsor hallgatása közben, amikor az arcunkra fagy a mosoly; és bevallom, engem mindig is nagyon érdekelt, hogyan érik el az írók ezt a hatást.

A hallottakat nem lehet elintézni egy vállrándítással, de még sem okoznak álmatlan éjszakákat. (Oké. Nem sokat.) [Nem annyira sokat.] Megpróbáltam végiggondolni, milyen szinteken operálnak a szerzők az Abszolút Tömény Rettenettel, és a botcsinálta elemzésem során azt fedeztem fel, hogy Night Vale világa még gazdagabb és árnyaltabb, mint azt elsőnek gondoltam; különösen a karaktereit tekintve. Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzám egy gyors eszmefuttatás erejéig: nézzünk körül a városban most az egyszer úgy igazán...

W E L C O M E . T O . N I G H T . V A L E

ehhez a részhez fő forrásom ez a videó volt

Stephen King szerint a horrornak három fő ága van: és Night Vale mindegyik kategóriában képviselteti magát.

1. gross-out

"Az élet olyan, akár egy doboz csoki - egy idegen nyújtja át neked, és férgekkel van tele." (Night Vale tweet, júni 13.)

Ide tartozik minden, ami undorító, morbid és beteges. Talán a legkevésbé szimpatikus, de a leginkább elterjedt horror-elem: és, érdekes mód, a legkevésbé hatásos. Night Vale-t is gyakran belengi ez a mészárszéki hangulat: szarvak nőnek a testünk váratlan pontjain, lágy szervekből font koszorút viselnek a város nagyjai, és egy epizódban Cecil bokáig gázol a vérben, különböző belsőségek között.

A látványt megszoktuk a horrorjátékok és B-kategóriás mozik miatt. Nem igazán kelt félelmet: inkább ébreszt bennünk undort és rosszullétet, és bekapcsol egy nagyon is hatásos védekezési reflexet, ami segít nekünk feldolgozni az élményt.

2. horror

"A növények és a fák takarmányállatai vagyunk: élelmet és levegőt adnak nekünk, tudván, hogy hamarosan meghalunk és tápláljuk majd őket. "
(Night Vale tweet, szept. 18)

A második kategória, a horror-horror tartalmaz mindent, ami természetellenes. A fizika vagy biológia szabályainak ellentmondó jelenségek már félelmet ébresztenek bennünk, hiszen szétzilálják a biztonságérzetünket: a Fénylő Felhő, a Kámzsás Alakok, a Grove Parki-i izé vagy a szörnyként tomboló Rádióvezetőség tartozik ide - Night Vale legemblematikusabb figurái, egyes epizódok cím- és főszereplői. Egyértelműen fenyegetést jelentenek, hiszen eltérnek a normálistól, de kiszámíthatatlan, milyen károkat okozhatnak. Amit felébreszthetnek bennünk, az viszont még mindig egy elég konkrét veszélyérzet és közvetett halálfélelem. Night Vale látványvilágát ez az egyértelműen Stephen King-i horror határozza meg: de a hangulatát a harmadik kategória adja.

3. terror

"1. Nyissa meg a böngészőt
2. Menjen a beállítások/biztonság fülre
3. Kapcsolja ki az "árnyalak mely a kertemben áll, s sosem beszél, s sosem mozdul" mezőt
4. Indítsa újra a számítógépet"
(Night Vale tweet, szept. 13)

Iszonyt, viszolygást és borzongató kényelmetlenséget kelt bennünk a tudat, hogy "egy arctalan öreg hölgy él a házadban." Ami creepy, az kiismerhetetlensége miatt ijesztő: valami nem stimmel vele, de nehéz megfogalmazni, konkrétan mi vele a baj. Egy öreg hölgy, akinek nincs arca, nem mutathatja meg nekünk az érzéseit: Claude Levi-Strauss analízise szerint ezért olyan borzongató minden, aminek az arcát nem láthatjuk, legyen az bohócsmink, csuklya vagy maszk miatt.

Night Vale legtöbb jelensége és Cecil szófordulatai ezt a feszengő kényelmetlenséget hordozzák. Amit meg lehet fogalmazni, amire kifejezést tud adni a nyelv, az még rendben van; de ami meghatározhatatlan, az fenyegető.

Szerintem Night Vale szereplői ebbe a harmadik kategóriába esnek: nem kifejezetten félelmetesek, de határozottan van bennük valami veszélyes. Próbáljunk meg együtt rájönni, konkrétan micsoda.

C E C I L

T H E . V O I C E . O F . N I G H T . V A L E

Az IBS Idea Channel előadója [link] rámutat, hogy Cecil legijesztőbb tulajdonsága az, hogy nem tudjuk, hogyan néz ki: mai "képet vagy meg sem történt!" társadalomban, ahol létünk minden pillanatát az instragamon bizonyítjuk, ez elképzelhetetlen; és elképzelhetetlenül rémisztő.

Cecil a 19. epizód második felében kap egy nem-leírást: "se nem magas, se nem alacsony, se nem kövér, se nem sovány." Sokan megkönnyebbülten ezt úgy interpretálták, hogy egyszerűen csak átlagos termetű, és belövik Cecilt százhetven centi és hatvan kiló közé, ami egy tökéletes védekezési mechanizmus a karakter borzalmai ellen - de szerintem ez a leírás valami egészen mást jelent, és egyetért velem az Idea Channel is. Cecil meghatározhatatlan. Cecil túllép a nyelvi kategóriákon. Cecilt leírni olyan lenne, mintha azt próbálnád definiálni egy vak embernek, mit jelent a "kék". A rádió világában, ahol mindent a szavak határoznak meg, és ahol még sincsenek szavaink arra, hogyan írjuk körbe a műsorvezetőt... nos, ez maga a terror.

M R . B R I G H T S I D E

Erre természetesen találni kell egy megoldást - és szerintem nagyon érdekes, hogy a fandom mivel állt elő.

Cecil a legtöbb ábrázoláson (legyen az fanart, fanfic vagy cosplay) igenis nyurga, karcsú, világos hajjal és világos szemekkel. Ezen sokan felháborodtak, hőbörögve, hogy az elterjedt ábrázolás rasszista és egysíkú. Szerintem nem a xenofóbia áll ennek a hátterében, hanem a karakter racionalizálása.

Cecil ugyanis Mr. Brightside, az amerikai mintapolgár:

keményen dolgozik, végtelenül komolyan véve a munkáját
a közösség aktív tagja
törtető (annyira, hogy néha már agresszív)
individualista (annyira, hogy néha már önző)
energetikus, önálló, lelkes és optimista (annyira, hogy néha már naiv)

Mindezek az értékek azonosak az Államok által elismert és ünnepelt tulajdonságokkal - Cecil az ország lényegét ragadja meg, és bemutatja az alapvetően pozitív és követendő tulajdonságok árnyoldalát is. Szerintem egyedül a jellemét tekintve logikus, hogy az ábrázolása is a mintapolgár esszenciát ragadja meg, az első képet, ami bevillan, amikor azt halljuk: "amerikai férfi".

Összehasonlítva olyan karakterekkel, akik szintén Az Országot Magát képviselik, mint Amerika-kapitány vagy a Hetalia életre kelt Amerikája, számos hasonlóságot találhatunk a megjelenésükben:

szőkés árnyalatú, jól fodrászolt, oldalt elválasztott frizura
világos szemek
szálkás/erős testfelépítés
határozott arccsontok
egyenes orr, puha ajkak
a dögös jóképűség és a kisfiús báj zavarbaejtő elegye

Ez mind szép és jó - de miért volna ijesztő? A választ a következő pont adja meg.

A L M O S T . H U M A N

Cecil az amerikai ideál képviselőjeként az amerikai átlaggá válik: így a cselekedeteivel is könnyebben azonosul a célközönség - és ezért rettenetesen ijesztő, ha nem mintaszerűen jár el.

Amikor egy (látszólag) ennyire sztereotipikus karakter kilép a kereteiből, az mindig megrázó, és erre játszanak rá a fanartok is a harmadik szemmel, tetoválásokkal, hegyes fogakkal, karmokkal, csápokkal, és minden hasonlóval: egyszerűbb ugyanis, kevésbé megrendítő, ha Cecilt megfosztjuk az emberségétől és elvesszük tőle az ország megtestesítésének feladatát is. Minél messzebb kerül az elvárásainktól, annál nehezebb azonosulni vele, és annál nehezebben kelt félelmet bennünk. Ha kimondjuk, hogy nem egészen ember: hogy mutáns, szörnyeteg, őrült, vagy valami egyszerűen nem stimmel vele, ezzel biztonságos távolba helyezzük a mindennapjainktól, realizálva és megindokolva a furcsaságát.

S I N I S T E R . G O D

Ha Cecilnek már kellő mennyiségű szeme és önállóan mozgó árnyéka van ahhoz, hogy ne érezzük kényelmetlennek, egy újabb problémával találkozhatunk. Cecil ugyanis főszereplő - sőt, mi több, a narrátorunk. Úgy szoktuk meg, hogy következésképpen ő a jófiú. Aztán pedig jönnek Cecil morálisan megkérdőjelezhető akciói: érzéketlensége mások halála, valamint Steve vagy Telly balsorsa iránt, az elnyomó diktatúra éltetése és egyéb finomságok.

A mindenkori műélvezőben a szürkezónában mozgó karakterek mindig zavart keltenek: gyerekkorunktól fogva minden mese és tévéműsor arra kondicionált minket, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között, és a köztes kategóriával egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. [Érdekes megfigyelni, mennyi vitát szítanak a Trónok Harca egyes szereplői, mint Jamie Lannister vagy Theon Greyjoy, a rajongók között: megbocsáthatatlan és magasztos tetteket egyaránt elkövettek, és a fantasy műfajában külön kiborító, ha nem tudjuk, valaki melyik "oldalon" áll.]

Természetesen egy karakter akkor lesz izgalmas és reális, ha nem fekete vagy fehér. Mégis: a bizonytalanságunk velünk szemben könnyen fordul egyfajta óvatos bizalmatlansággá, ami könnyen félelembe vagy gyűlöletbe fordul. Cecil nem annyira megosztó személyiség, hiszen a tetteire ismét jó kifogásunk van: Night Vale-ben másképp működnek a dolgok. Kimondva, hogy a városra más szabályok érvényesek, ismét biztonságos távolságba kerül tőlünk a történet, és nem kell aggódnunk Cecil morális döntései miatt.

De ezzel még közel sincs vége.

U N R E A L I B L E . N A R R A T O R

Cecil nem csak a főhős: Cecil a mindenkori narrátor, aki elképesztően erős POV-ot tart. Night Vale városát és annak lakosait mind az ő szemszögéből látjuk - de sokszor kétségessé válik, mennyire megbízható elbeszélő. Nem csak, hogy ő teljesen természetesnek veszi, ami számunkra rettenetesen ijesztő lehet, feszültséget keltve a fikció és a valóság között, de még a saját univerzumában sincs minden rendben a közvetítésével:

megtudjuk, hogy többször is agymosáson esett át a szó legszorosabb értelmében
a közszolgálati rádió munkatársaként egy elnyomó hatalom szócsöveként működik
a város sok polgárához hasonlóan rendszeresen memóriakiesésekkel kell számolnia
feltűnően szeret tagadásban élni, sokszor hazudik magának és nekünk is

Mindezek bizonytalanságot keltenek a mindenkori hallgatóban. Ha ilyen fontos dolgokkal kapcsolatban (akár szándékosan is) téved, elhihetünk-e bármit abból, amit mond?

Ha ez nem lenne elég: mivel ő a közvetítőnk, ezért Night Vale minden szörnyűsége fogalmilag összekapcsolódik a személyével. Ő maga Night Vale, a szavaival (a nyelv erejével) teremti meg nekünk a várost és történéseit.

E V I L . T W I N

A 19. epizód felfedi, hogy Cecilnek van egy gonosz hasonmása/ikertestvére egy alternatív univerzumban. Hogy a spoilereket elkerüljem, erről most nem írok részletesen; mindenesetre Kevin karaktere felvet egy érdekes kérdést. Kevin ugyanis egy rendes srác(nak tűnik).

Olyannyira rendes srácnak, hogy hozzá viszonyítva Cecil a gonosz iker.

W . W . II

Cecil bemondói stílusa egyértelműen idézi a világháborús haditudósítók már-már morbid nyugalmát és optimizmusát egy jó adag hazafisággal nyakonöntve. A legszörnyűbb híreket is andalító, helyenként monoton nyugalommal vagy éppen aggasztó lelkesedéssel adja elő, mindvégig kristálytiszta artikulációval. A kétségtelen referenciában ott rejlik tehát a legszörnyűbb dolog, amit csak el lehet képzelni: a háború.

S T A L K E R

Cecil obszesszív rajongása Carlos iránt egy ponton már minimum aggasztó. Passzív-agresszív randikérési stratégiáján túl felfedezhető még egy nagyon pozesszív viselkedésforma: például halálos fenyegetései Tellynek címezve, a barbár borbélynak, aki levágta Carlos haját, egyszerre viccesek és sokkolóan ijesztőek. Vajon meddig lenne hajlandó elmenni szerelmének védelmében?
És ha már Carlosnál tarunk...

S W E E T C A R L O S

Röhögjetek ki, de én nagyon sokáig szabályosan rettegtem Carlostól. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a karakter túl szép, hogy igaz legyen: mindenek előtt is, teljesen normális(nak tűnik első látásra), jószándékű és jóképű... vártam a pontot, mikor kattan be és égeti porig a várost, de szerencsére ez (még) nem következett be. Némileg megnyugodtam - de nem állítom, hogy nem találok kellemesen hátborzongató aspektusokat a karakterét tekintve.

Y O U R . L O O K S . C O U L D . K I L L

Cecillel ellentétben Carlosról pontos leírást kapunk: a neve rögtön elárulja latin származását, ott van a selymes, kreol bőr, a tökéletes tincsek, a szabályos, fehér fogak és szobormívű test... Carlos az a brazil szupermodell-alkat, akire nézvén akkor is ellehelsz egy imádságos baszdmeget, ha alapvetően a nőkhöz vonzódsz vagy androgün skandináv legényekhez, mert Carlos tökéletes.

A tökéletesség viszont embertelen.

És ami embertelen, az ijesztő.

Az a fajta megkérdőjelezhetetlen és abszolút szépség, amit ő képvisel (ha készpénznek vesszük Cecil narrációját - és nem tehetünk mást) - ez a tökéletesség indulatot kelt. Ismerős lehet az érzés, amikor a kedvenc színészed látnád a legszívesebben ököllel vernéd be a monitort, vagy egy modell képére meredve azt sziszeged, hogy "nem, a kurva életbe, ilyen nincs." Carlos szépsége ugyanezt a hatást váltja ki:

"A haja tökéletes, és mind gyűlöljük és féljük és imádjuk tökéletes fürtjeit, egyenlő mértékben."

Carlos megjelenésének határozottan van tehát egy negatív vonzata; egy teljesen természetes emberi reakciót hoz elő, az irigység motiválta agressziót és félelmet.

A Carlos által reprezentált szépség ezen felül pusztító minőséggel bír, feszélyezve és fenyegetve érezhetjük magunkat tőle és elragadhat a művészetrombolók, természetirtók és ismertebb pszichopaták félőrült pusztítási vágya. Nem csak hatását tekintve, hanem önmagában is veszélyes lehet. Érdekes megfigyelni, hogy Carlos a műsorban az egyetlen, akinek értesülünk a szexuális vonzerejéről, az erotikát az ezen a téren nagyon is PG-13-as műsorban kizárólag ő képviseli. [Tudjuk például, hogy Cactus June a második legszebb nő a városban, de Cecil /aki homoszexuális és fülig szerelmes/ nyilvánvalóan teljesen máshogy közelíti meg az ő szépségét, mint Carlosét.] Az európai és később amerikai gondolkodásban a szexualitásnak van egy boszorkányos aspektusa, a bűn csábításaként is értelmezhető, és tudjuk, hogy tartanunk kell attól, aki túlságosan is vonzó.

Azért írtam erről ennyire hosszan, mert ismét nagyon érdekes, ez hogyan jelenik meg a fanartok/ficek/cosplayek ábrázolásaiban:

...hát sehogy.

Mármint nem meglepő módon az erotikáról a századok során ugyancsak lekopott a démoni jelző, és a fanok Carlos szexuális vonzerejét nem látják fenyegetésnek... a szépségét viszont, az ábrák alapján, nekem úgy tűnik, hogy igen. A rajzok, leírások és fotók 98%-án Carlos nem jóképű, hanem helyes: a Cecil által körülírt fenyegető precizitás [erről később] eltűnik, sehol sincs a természetellenes tökéletesség - Carlos egyszerűen csak egy imádnivaló, szégyellős mosolyú, kóci-kóci tudós lesz. Az okát én ennek abban látom, hogy egyrészt, az abszolút tökéletességet tényleg jóformán lehetetlen ábrázolni - és ha sikerül is, az idegesítő lesz. És a kánonban is az, ahogy fentebb is írtam: félelmet, gyűlöletet kelthet. Ilyen érzéseket viszont nem szívesen kapcsolunk egy olyan karakterhez, akit szeretünk. Carlos tehát az Abszolút Ideál felől az Elérhető Ideál felé mozdult, a brazil szupermodell sztereotípiája helyett megkapta a szórakozott professzort. Ez szerintem kiválóan mutatja, hogy Carlos tökéletessége - akár készek vagyunk beismerni, akár nem - elviselhetetlen.

M A D . S C I E N T I S T

Természetesen senki nem kezd el sikítva fel-alá futkosni a városban, ha szembejön vele egy szép ember [bár Night Vale-ben... ki tudja.] Számomra sokkal aggasztóbb Carlos egy másik aspektusa.

Carlos A Tudós. Carlos karakterének a legfontosabb jellemzője az, hogy ő itt, kérem szépen, a nagybetűs T U D Ó S.
Ugyanakkor nem tudjuk meg, milyen tudós: a kémiától a fizikán át a biológiáig látszólag minden a szakterületébe tartozik, ami... erősen irreális. És ez már egy intő jel arra, hogy nem egy valódi tudóssal van dolgunk, hanem a tudós-lét egy sztereotipikus típusával.
A másik árulkodó jel az, hogy állandóan laborköpenyt visel, sőt, külön hétvégi laborköpenyei is vannak. Ez egy rajzfilmszerű karikatúrát tár elénk.
Az is, hogy munkamániás. Mármint nagyon durván. Munkamániás.
És ott vannak az ősz tincsek a halántékán. Most komolyan.
Meg a "zizegő ketyerék", amiket a technikailag amúgy elég felkészült Cecil sem tud beazonosítani soha.
Kizárólag tudományos vagy professzionális szempontból képes megközelíteni bármitakármit. [egyszerre: "For Science!"]
Amilyen magas az IQ-ja, EQ-ja olyan sekélyes: a sztereotípiába illően az érzelmi intelligenciája alulról közelíti meg egy fürdőszobaszőnyeg színvonalát, ami miatt szociálisan elég bénává válik [érdemes megfigyelni az általa folytatott, totálisan mellékvágányra siklott dialógusokat és a tényt, hogy dadogni kezd, ha nagyon belelendül egy szónoklatba].
Fentebb említett társadalmi deficitje és érzelemnyilvánítási képességeinek sokkoló alulfejlettsége ahhoz vezet, hogy bár őszintén szereti Cecilt, ezt sokáig és sokszor képtelen kimutatni

Tehát: itt van ez a társadalomba nehezen beilleszkedő univerzális géniusz, akinek megjelenése és egész lénye is árulkodik meg nem értett zsenialitásáról és hoppá.

Nem sokan értenek velem egyet, de ez bizony az Őrült Tudós kategória [Victor Frankeinstein szerepében Benedict Cumberbatch, Carlos szerepében Carlos, Dr Horrible szerepében Neil Patrick Harris]. Az Őrült Tudós nem szükségszerűen gonosz: a tudomány iránt érzett vonzalma miatt viszont hajlamos túllépni bizonyos határokon, és morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hozni.

Carlos saját állítása szerint azért érkezett Night Vale-be, hogy megvizsgálja, "egészen pontosan mi is folyik itt." Ez érdeklődést árul el a tudomány kevésbé konvencionális ága iránt: hallhatott valamit arról, hogy Night Vale-ben furcsa dolgok történnek, és eljött, hogy tanulmányozza. A bizarr jelenségek mégis sokkolják - egyértelműen nem erre számított. Aztán...

A művészi igénnyel megrajzolt grafikonjaimon megtekinthető, hogyan lesz Cecil egyre normálisabb - és Carlos hogyan kezd el lassan de biztosan megőrülni. A mozgás, Night Vale-i szemszögből viszont, pont fordítva történik: Cecil kezdi el elveszíteni a józan eszét, és Carlos pedig kezd beilleszkedni; Steve meg egy idióta.

S T R A N G E R . I N . A . S T R A N G E . T O W N

Bár Carlos egy jó ideje Night Vale-ben él [több, mint egy éve - a műsor ugyanis követi a valós podcast időtartalmát], Cecil mégis kitartóan idegenként, látogatóként, vendégként hivatkozik rá. Ez egyrészt rendszeresen felhívja a hallgató figyelmét arra, hogy Carlos egy külön kategóriát visel: a Normális Világ, a Mi Világunk nagykövete (az a karakter, akivel a legkönnyebben azonosulhatunk), másrészt viszont magával hordoz egy újabb félelem-elemet is. Ugyanis, aki kívülről érkezik, az mindig fenyegetést jelent. Ez az emberi elmében mélyen gyökerező meggyőződés, ami sajnos sokszor szélsőségesen nyilvánul meg [lásd: xenofóbia, rasszizmus, és egyéb vidámságok - ami ellen a műsor egyértelműen kiáll; erről egy később cikkben tervezek áradozni].

W O R D S . T E L L

Ez most a Raistlin-túl-sok-időt-tölt-az-egyetemen-különböző-irodalmi-munkák-elemzésével-és-nyelvészetet-is-vernek-belé rész, de tény, hogy az írók tanúvallomása szerint és amúgy is elég egyértelműen Night Vale-ben nagyon fontos szerephez jut a nyelv. Egyetlen szó sem hangzik el véletlenül, nagyon sokat árul hát el egy karakterről az, hogy hogyan jellemzik. A Carlost leíró, meghatározó és létrehozó szavakat pedig bájosan baljósnak találom.

teeth like a military cementery - Magyaráznom ezt nem kell, de belegondolni érdemes. Cecil morbid stílusa az oka ennek a jellemzésnek, vagy Carlos kisugárzásában van-e valami?
and he grinned - Sokféleképpen lehet mosolyogni. A grin-félét nem feltétlenül ajánlom: ez ugyanis többnyire azt az igen jellegzetes, féloldalas, gonosz vigyort jelenti... többek között. Kevéssé gyanús mosolyra is használjuk, de nagyon fontosnak tartom, hogy Carlos annyi számtalan szinonima közül pont ezt kapta a nyakába.
oaky tones - Cecil Carlos édes kis orrhangját tölgytónusúnak írja le. Ez egyrészt egyértelműen az író öniróniája - másrészről viszont, mikor volt Night Vale-ben bármi is egyszerűen csak poén? Belemagyarázásnak tűnhet, de nem tudok szabadulni a gondolattól: a koporsókat is tölgyfából készítik...
square jaw - A szögletes áll a hősök jussa (gondoljatok bármelyik, tetszőleges képregényre). Tény, hogy Carlos sokszor maga is szupermenné avanzsál, de természetesen gyanús lett nekem az áll kihangsúlyozása: az egyenes, fehér fogak mellé egy ennyire markáns állkapocs ragadozó jelleget ölt.
dark, delicate skin & thick, black hair - Ha dél-amerikai vagy, elkerülhetetlenül sötét bőröd és fekete hajad lesz: tény. De ha azt nézem, a szerzők milyen sokrétű jelentéssel játszanak minden esetben, akkor ott lesz az a kényelmetlen tudat, hogy mit rejthet egy karakter, akinek a jelzői a sötét és a fekete szavakat hordozzák - a veszély és a halál árnyalatait?
smelled of lavander - Virágnyelven a levendula jelent nyugalmat és eleganciát: ugyanakkor óva int és bizalmatlanságot sugall, ha ajándékba adjuk. Hamis biztonságérzet lengi-e tehát köbre Carlost?
few seconds of stammering followed - Akinek beszédhibája van, az mindig gyanús *selypegte pöszén Mógus professzor nevét*

C E C I L O S

A pillanat, amikor az OTPd kánonná válik: felbecsülhetetlen. ~~Minden másra ott a MasterCard.~~ Miután viszont abbahagytam a párnám ölelgetését és az ágyon való fetrengést, felbámultam a plafonra, és azt kérdeztem magamtól: "Úristen. Ebből mi lesz?"

Ahogy azt a Stranger in a strange town szegmensben is kifejetettem, Carlos a mi világunk képviselője: Cecil pedig maga Night Vale. Mi történik tehát akkor, ha a két karakter egy kapcsolatba lépve egy egységet formál? Nincs meg többé az a biztonságos távolság a két univerzum között, már nem függetleníthetőek egymástól. A normalitási skála is mutatja, hogy az ütközésből (a fizika törvényeinek kivételesen engedelmeskedve) az következett, hogy a két elem elkezdett az ellentétes pólus felé mozdulni: Cecil, aki az első epizódban még halálos (a szó szoros értelmében halálos) nyugalommal és közönnyel olvassa fel a híreket, Carlos hatására mind érzelmesebb, és a hangjában kezd megjelenni a félelem, mintha lassan (nagyon. lassan.) kezdené megérteni, hogy a várossal valami nem stimmel; ezzel szemben Carlos elkezdi ugyanazzal a rezignált beletörődéssel fogadni a történéseket, mint eleinte Cecil.

A szerepcsere nem szembeszökő, de határozottan jelen van, és egyben reagál a hallgató helyzetére is, aki közel harminc-negyven epizód után már számít rá, hogy valami szörnyűség történjen - és az éri meglepetésként, ha mindent rendben lel. Ahogy mi otthonra találunk Night Vale-ben, Cecil és Carlos úgy találnak otthonra egymásban, és az általuk képviselt két univerzum között elmosódnak a határok, míg végül teljesen összeolvadnak.

V É G E R E D M É N Y B E N

~~...megállapíthatjuk, hogy Carlos és Cecil tökéletesek együtt~~

Hosszan lehetne még sorolni Night Vale és lakosainak különböző aspektusait. Azt hiszem, a cikk éppen csak felkavarta a felszínt; remélem viszont, hogy elgondolkoztatott titeket, és bemutatta, hogy érdemes felboncolni a szövegkönyvet: a minősége megengedi, hogy a legalaposabb elemző (aki nem én vagyok) is mindig találjon valami döbbenetes újdonságot.

Mint mindig, most is szívesen várok kommenteket a cikkel kapcsolatban - írjátok meg, ha eszetekbe jutott róla valami, vagy ha van valami észrevételetek, ötletetek, kérdésetek; illetve, hogy szívesen látnátok-e még hasonló ötleteléseket a blogon.

Köszönöm az olvasást!

felhasznált források:

[videó] Why Are Things Creepy?

[videó] How does Night Vale confronts us with the unknown?

[cikk] tvtropes.org

Címkék: cikkek

✮ "Night Vale és a horror ötven árnyalata" közzétéve : 2013. november 11., hétfő @21:45 | 20 hozzászólás

« vissza | előre »